Az öreg tölgy. Egy katona sosem sír -Bevezető

 A hajnal első szellői lassan szárítgatni kezdték a fűszálakat az öreg tölgy körül. A friss vizes fű illatú levegő, elő csalogatta az énekesmadarakat odúikból. A nyári hajnal különös hangulata uralta a határt. Kissé még csípős, hűvös volt az idő, de a nap már melengetőn mosolygott. A tölgyfa levelei, mint kitárt tenyerek kezdték összegyűjtögetni az éltető sugarakat. A hatalmas lombkorona mélyén megbújó madarak, alig látszottak a levelek között, csak heves dalolászásuk árulta el ottlétüket. Közel s távol néma csend honolt, csak az öreg tölgy körül zajlott az élet. Folytatás