Ki érti?

Mennynek gigászi tornácán,
Nagy szakállú alak álldogál.

Töpreng csendesen magában,
S kérdőn néz le a világra.

Ő volt az, ki teremtette,
De meg soha nem értette.

Adott házat, kocsit, utat,
Folyót, hegyet, alagutat.

Fürge nyulat, erdőt, mezőt,
Fát és bokrot, férfit meg nőt.

Adott szívet, lelket, tudást,
Érzelmeket, gondolkodást.

De nem adott, jó mérleget,
Min mérhető, a szeretet.

Ki menyire, s miért szeret,
A teremtő sem érti meg.