Csak egy vers

A tengerpart dűnéi között,
A széllel játszott a napsugár.
Vidáman ugrándozva táncolt,
A porszemek között alig látszón,
Fényből készült ruhácskában,
Egy ici pici kisleány.

Csepp kis lába a fürgeség,
Szálló haja a vidámság.
Csillám szeme a szeretet,
Aprócska szíve, a jóság.
Kis cipője, a friss harmat,
Élete csak a pillanat.

Kerestem én, de nem láttam már,
Múló pillanattal, ő is tovaszállt.
Kérdőn néztem körbe, látta-e őt más,
Valóság volt vajon, vagy csak álom tán?
Homokkal táncoló, apró látomás,
Hangosan kacagó, édes és csodás.

Eljöhet még újra, ha nagyon akarom,
Reménykedtem, s némán feküdtem a parton.
Csilingelő hangját állandóan hallom,
Szálló haja, szellő, simogatja arcom.
Bár csak képzeltem őt,
Szerettem, bevallom.