Csak egy másik vers. Kissé nehezebb téma, azért született, hogy legyen min gondolkodni
Szereted, s ő szeret téged,
Szeretnéd, és szeretnétek,
Akarod, s ő akar téged,
Szép az álom, mégis éget.
Úgy vágyod, és úgy imádod,
Szép az érzés, mégis átok.
Ha megteszed, meg is bánod
Megölöd a barátságot.
Szeretetét, úgy vigyázod,
Mint egy múlékony kis lángot.
Barátsága a világod,
De szerelme legszebb álmod.
Ez az érzés, szíved tépi,
És ő is ugyanezt érzi.
Mégis őrzi, mégis védi,
A lángocskát megkíméli.
Szellő elől, jól elrejti,
Fellobbanni nem engedi.
Elaludni sem engedi,
Mert a szívét melengeti.
Szívetekben, örök varázs,
A szeretet, és barátság.
Mikor látod, s ő lát téged,
Érzitek a melegséget.
Mindketten, a boldogságot,
Keresitek, áhítjátok.
Egymástól, mást mégsem vártok,
Csak az örök barátságot.
Így veszíted el, az álmot,
Szerelmet, és boldogságot.
Mert nem érted, mert nem látod,
Hogy a szíve érted lángol.
Te vagy, az ő legszebb álma,
Te vagy, az ő boldogsága.
Akit szíve, körbezárna,
Szerelme, és jó barátja.
A szerelem, ha elnyomják,
Úgy nevezik, hogy barátság.
Mert nekünk, csak ez kell, mondják,
Hisz kinek kellene, boldogság.
Szerelmetek, lassan éget,
De nem leltek, segítséget.
Szereted, s ő szeret téged,
Szeretnéd, és szeretnétek.
Szerelemmel, áldott lélek,
Áldottan is, átkos élet,
Ha álmodból fel, felébredsz,
Arra gondolsz, szeret téged.
Egyszer felnő, test és lélek.
A szerelem a tiéd lesz.
Jő egy szellő, mely játékos,
Rajtad körbe, körbe futkos.
Ha a lángot jól vigyáztad,
Eső elől jól elzártad,
Nagy szelektől megkímélted,
Lágy szellőtől majd feléled.